ahol bizonyára azért jár, mert úgy érzi - vagy esetleg mások azt sugallják - hogy segítségre van szüksége. Ennek felismerését általában hosszabb vívódás előzi meg, amelynek egyik oka ,hogy nem szívesen valljuk be, ha valamit nem tudunk megoldani egyedül, másrészt gyanakvásra erősen hajlamos emberi természetünktől idegen, hogy megbízzunk egy számunkra teljesen ismeretlen emberben.

Ráadásul a pszichológusok weboldala valójában semmit nem árul el arról, hogy mennyire lesz sikeres az egymásra hangolódás a konzultációk során. A végzettségek, terápiás módszerek adnak egyféle iránymutatást, de hogy képes-e működni a pszichológus-kliens kapcsolatban rejlő erő – ami az egyik leglényegesebb faktor a pozitív változást illetően - csak később derül ki. Ez esetben sem tehetünk mást, mint amikor fogorvost vagy kozmetikust választunk, érdeklődünk, kutakodunk, s bízva a szerencsében és megérzéseinkben, előbb-utóbb valakitől időpontot kérünk.

Sikeres bejelentkezést követi az első találkozás, ami tapasztalataim alapján - teljesen érthető okokból - a legtöbb embernek okoz némi szorongást.

A „miben segíthetek kérdés”-t, vagy ennek valamilyen változatát nem lehet megúszni, de többféle válasz elfogadható, így az is, hogy „fogalmam sincs”, mert úgyis kibogozzuk.

Ami ezután történik, az valójában egy hosszabb-rövidebb ideig tartó közös munka, hiszen a pszichológus nem egy nagy varázsló, egyedül nem megy semmire. Nincsenek olyan képességeink, mint a jósoknak: nem látunk a jövőbe, sem a múltba , és a felvetett problémákra sem tudjuk a biztos megoldást. Ami az egyik leggyakoribb kérést illeti, hogy azonnal múljon el a fájdalom, a szerelmi bánat, sajnos még azt sem tudjuk teljesíteni.

Egy konzultációs/terápiás folyamat lassabb, sokszor hónapokig, akár évekig tart, amíg megérik a változás, ami azzal az egyre erősödő érzéssel jár, hogy bármelyik ajtón is lépünk be, már nincs szükség feltétlenül mások megerősítésére az érzelmek és döntések szabad vállalásához. A változás mindig hozhat magával fájdalmat és búcsút, azonban az ehhez kapcsolódó saját felelősség súlya éppen annyira lesz nehéz, amennyi egyedül is viselhető.

A konzultációk során alkalmazom a sématerápia, és a szomatodráma eszköztárát, valamint gyakran kérek írásmintát klienseimtől, mert számomra az írások nézegetése egyfajta szenvedély hiszem és tapasztalom, hogy a kézírás mesél az írójáról, annak lelkéről és gondolkodásáról.